Az ősz nem az én időszakom. Egy hete belevetettem magam az edzésbe, gondolva, hogy ha elkezdem, tudom majd folytatni is. Aztán másnap ki kellett hagynom, és már szerdán sem volt kedvem hozzá, és jött mindenféle kifogás, hogy mikor miért nem fogok tornászni. Aztán eltelt egy hét, és jelen pillanatban is így állok hozzá. Holott télen tudom, hogy többet fogok enni. Már most rossz ránézni a kis pocakomra, ami egy hónap alatt szépen visszajött. Ráadásul a hagyományőrzéssel párosul egy kicsit a kajálás is, mivel a teljes hétvégés programokon vendégül látnak minket, és nem nagyon van lehetőség válogatni, így krumpli, hús, tarhonyás hús, pörkölt tésztával, kolbász, stb. a menü három napon keresztül. És ehhez még jön a nasi. Úgyhogy bele sem merek gondolni, hogy mennyit ettem a hétvégén, mivel az elmúlt napokat Szigetváron töltöttük. A szeptember még nagyon sűrű ilyen szempontból, így pont az írás közben jutottam arra, hogy nem szabad a telet, illetve az őszt mozgás nélkül végigszenvedni, ezért még a hónapot kivárom, aztán valami kis edzést beiktatok, amikor már nem kell utazások miatt lyukat hasítani az edzéstervbe. Az étkezéseimre pedig próbálok odafigyelni addig is. Aztán majd meglátom, hogy akarok-e komoly edzéseket, mint eddig, vagy csak felét csinálom és januártól kezdem a komolyabbat ismét. Emellett pedig feleslegesnek gondolom a sok Szafis sütést, inkább tartogatom még a lisztkeverékeimet, csak néha-néha készítek majd reggelit belőlük.

A hétvégére is kellett valamit sütni, mert csak ebédet és vacsorát kaptunk, így sütöttem egy túrós-kakaós zabpudingos „batyut”.

A tésztája a szokásos édes croissant receptje szerint készült, a töltelékbe megcsináltam egy adag kakaós zabpudingot, és 250 g zsírszegény túrót kikevertem a felesleges tojássárgájával, valamint édesítővel, majd egy-egy sávot tettem a tésztára és becsomagoltam. 180 fokon 40 perc alatt megsült, 6 darab lett, de óriásira nőttek, így bőven elég volt két napra. És a családnak is jutott kóstoló.

Egy kicsit most megint el fogok tűnni, mert ha nem sütök, nincs megosztani való sem, de azért néha-néha érkezem majd.

Kitartást a suliba járóknak, a dolgozóknak és most az egyszer NE kövessétek a példámat, mert most rossz példa vagyok az egészséges életmódot folytatni kívánók részére.