Nem feledkeztem meg a blogról és az ígéretemről, mely szerint még a héten jelentkezem, de mostanában nem volt semmi extra említésre méltó dolog. Főzni nem nagyon főztem, tegnap este csináltam csak meg a mai ebédet, ami – kapaszkodjatok! – megint rakott cukkini lett, csak most darált pulykahússal, és a sütőbe való üvegtálba nem tettem bele a megfőtt bulgurt. És extra fűszerezésű lett, grillfűszert szórtam a felkarikázott cukkinire – az íze nem tudom, milyen, mert még nem kóstoltam meg. Sütit nem készítettem a hét eleji bolerón kívül, mivel nagyon meleg van, meg nem volt sem kedvem, sem időm sütögetni.

Volt viszont a múlt hétről fagyim. Méghozzá csokis banán. Tudom, hogy a banán mumus gyümölcs a diétázók körében, mert magas a szénhidráttartalma, de mivel sportolók is fogyasztják, ráadásul a 21 napos diétában is volt néha turmix belőle, így bátorkodtam megenni. Pici édesítőt tettem hozzá a holland kakaó keserűsége miatt, de egyébként cukormentes volt. A kép csak illusztráció!

• 4 banán
• 1,5 dl tejszín
• 1 tk negyedannyi édesítő
• 1,5 ek kakaópor

A banánokat felszeleteltem és 2 órára a fagyasztóba tettem. Utána beledobtam a turmixgépbe, ráöntöttem a tejszínt, beletettem a kakaót és az édesítőt és jól összeturmixoltam, majd ment vissza a fagyasztóba. Igazából 2-3 óra elég neki, de én nem aznap akartam megenni, így egy hetet is állt, igaz így teljesen megfagyott, de a tegnapi nagy melegben jól esett.

Jövő héten ismét kipróbálok egy fagyis receptet, de ahhoz már próbálok majd tölcsért is készíteni, illetve az egészet befotózni, mert a banánost olyan gyorsan befaltam, hogy nem volt idő képet készíteni. Meg nem voltam kreatív, nem tudtam, miként lehet befotózni szépen egy tálnyi fagyit.

A hétvégén megint nem nagyon lesz új ételfotóm, ráadásul már lélekben készülök a péntek-szombatra, mert vendégségbe kell menni, meg program lesz, és hát ezek a kritikus pontok még mindig megvannak az ismerősi körben. Aki régebb óta követ, vagy végigolvasott sok-sok bejegyzést, az tudja, miről beszélek. Tegnap is túléltem, pedig nagyon nagy volt a kísértés. Átmentem nagymamámhoz a szokásos napi látogatásra, és egy tortát szedett elő a hűtőből, amit úgy kaptak. Nagy nehezen nemet mondtam, és néztem, ahogy párom falatozik belőle. Aztán hazamentünk, és az asztal szépen megterítve – pezsgővel, sütivel – várt minket, mire kiderült, hogy szüleim a házassági évfordulójukat ünneplik. És ebből sem ettem. Na de itt nem is tukmálták rám, ma viszont erre készülök, bár a lelkem nem olyan erős, hogy teljesen felvértezze magát egy egész napos piszkálódásra. Na de majd valahogy túlélem. Meg bizakodok, hogy lesz valami csirke-rizs-zöldség vacsora, és nem csak a disznóhús, mert akkor meg nem eszek semmit. Szombaton pedig kultúrprogram, és vasárnap pihi, illetve hazautazás. Aztán jöhet a következő hét, és akkor sütögetek majd valamit. Zsemlét is már egy hete akarok készíteni, de még nem volt rá időm.

Az edzésre viszont sok-sok időt szántam, ugyanis a pénteki napról még lógtam egy Jump Zónával, illetve mivel ma nem tudok edzeni, igyekeztem előre hozni az egészet, hogy ne maradjak el. És sikerült is. A hét elejére szépen beillesztettem egy-egy videót a maiak közül, tegnap pedig - bár haldokoltam az átlag napi sporttól is - a napi torna zárásaként lihegve, de leküzdöttem a Jumpot. Hú de elegem volt belőle a végére. Ráadásul megint forrt a levegő, ami egyenlő azzal, hogy a tetőtéri szoba szaunaként is üzemel, és ha még edzőtermet is alakítok ki, akkor felér egy infratrainerrel. És a levegő sem mozdul, hiába tárom ki a két ablakot. Szóval levegőtlenül végeztem, és szakadt rólam a víz, de most igazán büszke vagyok magamra, hogy túlestem rajta, mert így nem csúszok, és kitartó voltam, és ugyan úgy indult a tegnap délután, hogy most aztán nem fogok edzeni, mégis megcsináltam! Hasonló kitartást kívánok mindenkinek, aki belekezd az életmódváltásba!

Jövő héten jelentkezem, szép hétvégét Nektek!