Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok a negatív hangvételű bejegyzésért, de még nem telt el egy hét a diétából és már nem lehet követni. Elegem van, bolond voltam, hogy azt hittem, anyukám majd komolyan veszi az egészet. De tévedtem. Hétvégén nem voltam itthon, fele nap nem azt ette, amit kellett volna, plusz holnapra máj jutott (volna), de miért is lenne itthon máj? Mert ő 2 boltban megnézte, és nem volt. A városban meg van vagy 5 bolt és 2 húsbolt… Innentől kezdve, nem érdekel, hogy mit csinál, fogom a listámat, aztán én fogok vásárolni, mert ő akárhányszor bemegy egy boltba, utána felsorolja, hogy ez sem volt, az sem volt, amazt sem tudott venni. Én meg másnap kora reggel bemegyek, és láss csodát, minden van, amit keresek. Úgyhogy befejeztem, én már nem bízok rá semmit, mert sosem lesz az, amit akarok. Hétvégén minden olyan szépen ment, az orrom előtt volt a kísértés, chips-hegyek, csoki, és nem ettem semmit, ma szépen tartottam a gyümölcsnapot, erre hazajövök kopogó szemmel, hogy itthon vár a paradicsom és uborka, erre közlik velem, hogy nincs itthon paradicsom. Mikor magamra kell főznöm, érdekes, hogy minden rendben van. Szombaton is főztem kétfélét, páromnak húsleves volt, azzal a hátsó szándékkal, hogy belőle a répa jó lesz nekem ma ebédre, plusz sült csirkemellet készítettem, amiből 2 natúr maradt, a többin meg volt mindenféle földi jó. Plusz köretnek páromnak csináltam krumplipürét, és magamnak spenótot is főztem, mert ugye az volt az előírás. És mindez egy reggelivel megspékelve 2 óra alatt bőven elkészült. És persze mindent sikerült venni is.

Aztán a másik, ami még tegnapi panasz, párom nagyanyja, aki az őrületbe fog kergetni. Sokszor panaszkodtam már rá, de egyszerűen nem bírom. Lehet, hogy velem van a baj, az is lehet, hogy a diéta miatt vagyok ingerült, de hogy ő állandóan beszólogasson, az már több a soknál. Párom mesélte, hogy mondta a mamának, hogy én diétázom. Erre azt kapta reakciónak, hogy hát meglátszik rajtam, hogy híztam… (Ha túl vékony volt az arcom, az volt a baja) Meg pont ő dumál nekem, aki állandóan meg akarja magyarázni nekem, hogy mi diétás és mi nem, és mit lehet nyugodtan enni… Erre átmentünk, és azt mondja nekem: „Hallom megint koplalsz.” Na erre olyan mérges lettem, hogy lehet kicsit felemeltem a hangom, és közöltem, hogy egyáltalán nem koplalok, mert elég sokmindent kell enni, plusz szinte minden nap húst, max vacsorára zöldséget. Ez NEM KOPLALÁS! Egyszerűen képtelen felfogni, mi az a diéta, és mi a koplalás. És miután megkapta a válaszom, megkérdezi még, hogy „Miért, visszahíztál? De nem sokat, nem?” Gondoltam magamban, hogy ne tettesse már, hogy nem látja, mikor tudom. Aztán kicsit nyersen odanyögtem, hogy nem tudom, mennyit hiztam, mert sosem méregettem kilóra magam. És ennyiben maradtunk. Aztán még rám akart tukmálni egy tál gyümölcssalit, „mert az diétás”, és én hiába magyaráztam neki, hogy amit csinálok az kötött, nem akarta megérteni. Jobb lenne, ha nem mennék sehova, míg tart ez, mert kiborulok… Plusz most a szekrényben integet nekem egy doboz Milka, meg lekvárral töltött mézespuszi, mert szülinapomra előre megkaptam néhány ajándékot, és nagyon szeretném kibontani, de nem lehet. Meg kell állnom, hogy kibontsam.

Bocsi, hogy ezt kell olvasnotok, biztos jókat nevettek a dühkitöréseimen, de muszáj volt kiírnom a bánatom. Meg szerintem, aki hasonló cipőben jár, az meg is érti a problémámat.

Viszont az edzés megy, pénteken futás helyett lement a FolkZóna, plusz egy kis popsi nyújtás, holnapra meg még nem is készültem fel ebben a tekintetben. Most először keresek a neten egy ételrendelő oldalt, ahonnan tudok májat szerezni délre, a Waldorf-saláta pedig már érik a hűtőben. Aztán holnap megyek bevásárolni, és meglesz minden, előre egy hétre.

Szép hetet kívánok, legközelebb – ígérem –  egy kicsivel pozitívabb poszttal érkezem.

Rea