Kedves Régi és Új Olvasóim, Kitartó Követőim!

Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára itt jártam. Először is boldog új évet kívánok mindenkinek.

Ma egy kicsit szeretném összefoglalni, hogy mi is történt az elmúlt időszakban.

Amikor augusztus elején elmentem nyaralni, kiestem a lendületből. Azt gondoltam, hogy egy hétre elengedem magam, lelkiismeret-furdalás nélkül eszek-iszok, szórakozok, aztán hazaérve visszarázódok  a megszokott életmódba. Nem sikerült. Ebben közrejátszott az is, hogy – mint írtam – hagyományőrző lettem, ami 3 napos programokat is jelentett, kötött étkezésekkel. Nem volt, mit tenni, enni kellett, a torna meg péntekenként már ki kellett, hogy maradjon emiatt. Olyannyira nem sikerült visszazökkenni az egészbe, hogy ősz elején feladtam. Azt gondoltam, hogy még tartok egy hónap pihenőt, és amikor letelik a szezon, újra nekiállok. Aztán ismét kudarcba fulladt a dolog. Lusta voltam, nem éreztem késztetést arra, hogy zöldséget egyek, és bevallom, jól esett a kedvenc ételeimet enni. November végén eljutottam arra a szintre, hogy szinte minden vacsorámat valamilyen pékáru tette ki, ezáltal függő lettem. Ráadásul új hobbit találtam magamnak, ami szinte minden szabadidőmet felemésztő ülőmunka, bár haszna az van. Erről majd a végén mesélek.

Decemberben már érlelődött bennem a dolog, hogy valamit kezdenem kéne magammal, aminek két oka volt. Egyrészt visszatért a kis pocakom, illetve a fenekem-combom is szélesedésnek indult, másrészt rengeteg sok kiütés, pattanás jött ki az arcomon, nyakamon és hátamon. Mondták nekem, hogy meg kéne nézetni bőrgyógyásszal, de én és az orvosok nem ápolunk jó viszonyt, hát halogattam és a mai napig nem jártam nála. Meg vagyok győződve róla, hogy a pékáru hozta ki, de ezt még nem állítom biztosra. És ami feltette az i-re a pontot, hogy hétvégén esküvőre vagyok hivatalos, és kellett egy ruha. Így szombaton barátnőmmel elindultunk ruhát venni, és a szűk rucik próbálgatásakor döbbentem rá, hogy rossz rám nézni. Bár nemrég azt mondták nekem, hogy most nézek ki jól, meg nem olyan nyúzott az arcom, de úgyis tudjátok, mit gondolok róla. Én nem érzem jól magam a bőrömben, meg, ha így folytatom, nyáron nem jönnek rám azok a ruhák, amiket az elmúlt évben vettem.

Ide is azért nem jöttem fel, mert szinte égett a pofám, hogy hónapokon át papoltam az egészséges életmódról, sportról, tiszta étkezésről, aztán minden elvemet félredobtam a lustaság miatt. De kellett egy motiváló mozzanat, vagy azok sokasága, hogy ismét elhatározásra jussak.

Így a héten hétfőn belevetettem magam. Kicsit lazábban, mint tavaly, de nekiálltam. Tervezem még egy 21 napos diéta megtartását, de majd akkor, amikor letelnek a születésnapok, és még nem kezdődik meg teljes gőzzel a hagyományőrző szezon. Addig pedig próbálom minimálisra csökkenteni a cukorfogyasztást, illetve pékárut is csak CH csökkentettet eszek, a tésztát pedig amennyire lehet, mellőzöm, csak tk. durumtészták jöhetnek. Tegnap el is készült az idei első adag Szafi zsemle, amire páromat is próbálom ránevelni. Az edzést is újra az életem részévé tettem, Péntek Enikő decemberben megküldött edzéstervét kezdtem el. Naivan azt gondoltam, úgy fog menni, mint nyár végén. Hát tévedtem. Keddre olyan izomlázam lett, hogy alig bírok lépni, erre még tegnap rádolgoztam, úgyhogy ma már a hátamban is van, de folytatom. L-carnitinem még maradt meg, illetve BCAA italporom szintén, ezeket fogyasztom az edzések előtt-közben, hogy valami fejlődjön is.

Idén nem fogok minden nap jönni új bejegyzéssel, mert nincs rá időm, de heti egy bejegyzés fog érkezni a hét közepe felé.

És akkor még az új hobbimról:

Amikor Prágában jártam hagyományt őrizni, a hűvös idő miatt igényem támadt egy nyak- és egy kézmelegítőre. Amikor megvásároltam őket, megjött a kedvem hozzá, hogy magamnak gyártsak ilyeneket. Nagy lendülettel elkezdtem horgolni tanulni otthon, videókból. Az első apró masnik és szívek után egyből egy gallér jött, aztán még egy – bár utóbbit végül lebontottam. Ezután egy nagy vállkendő, és kézmelegítő, majd egy pulcsi következett. Nagyon sok mintát találtam, amik nagyon tetszettek, ráadásul egy csomó figurát is láttam, aminek nem mertem nekiállni, mondván, hogy tutira nehéz. Aztán mégis kedvet kaptam hozzá, így legyártottam egy nyuszit, majd párom ötlete alapján megpróbálkoztam magamtól egy hagyományőrző babával. Ennek akkora sikere lett facebookon, hogy sorban jöttek a kérések a baráti körből, így megállás nélkül készültek az „akcióhős” figurák. Néha késztetést érzek arra, hogy egy poncsót, sálat meghorgoljak, de az mégsem nekem való, túl sok időt vesz igénybe, monoton, és pár óra alatt beleunok, így inkább a figurák mellett maradok.

A kezdetek óra persze rengeteget fejlődtem, és jött egy csomó ötlet, így elhatároztam, hogy számlaképessé teszem magam, hogy majd a rendezvényekre elvihessem a kész babákat, eladni. Szóval létrehoztam a facebook oldalam, ahol mindig mutatom azt, ami épp elkészült. Ha van kedvetek, nézzétek meg, lájkoljátok és kövessétek ottani munkásságom is, itt többször nem fogok erről írni. Az oldal neve: AnDesign – Horgolt holmik háza, a képre kattintva megnyílik.

Köszönöm, hogy végigolvastad, találkozunk jövő héten!