Kedves Olvasóim!

Ez egy extra bejegyzés, mivel nem annyira a diéta és edzés témában írom. Az elmúlt hetet Erdélyben töltöttem, a déli részt jártuk be egy 50 fős csoporttal. Szerda reggel 5 órakor indultunk, 10-kor már a határon voltunk és vesztettünk egy órát, mivel határon túl akkor már 11 óra volt.

Első megállónk Aradon volt, ahol megnéztük az 1848-as magyar emlékművet, a vértanúk vesztőhelyét, illetve a belvárost. Senki ne gondolja, hogy csodaszép volt, ennél rondább várost még nem láttam, rosszabb volt mint a pesti VIII. kerület. A nagy csalódás után átutaztunk Dévára, ahol felvonóval felmentünk a várba. Innen már a szálláshelyünk következett, ami Csernakeresztúron volt családoknál. A közös vacsora valami sűrű, krumplival és disznóhússal teli gulyás volt, amit én alapjáraton nem szeretek. Nem is ettem, de a házigazdák olyan figyelmesek voltak, hogy hoztak nekem zöldséglevest, és sült csirkecombot. A desszert hájastészta volt. Így összességében az első nap egész diétásra sikeredett, hiszen még indulás előtt írtam, hogy miket viszek magammal az útra, és még a vacsora is diétássá vált.

Második nap reggelire nagyon sok mindent kaptunk a befogadó nénitől, frissen szedett paradicsomtól a házi kolbászokig volt minden, de a legfinomabb a csipkebogyólekvár volt.  9-kor indultunk útnak, ami haza időszámításban 8 órát jelentett. Első megállónk Nagyszebenben volt, ami már a megálláskor szebbnek tűnt, mint Arad. Így is volt, bár sokáig csak bóklásztunk a város közepén, és csak sokára döntöttünk, hogy felmegyünk egy toronyba. Ebédre sajnos zsíros, hízlaló sonkával és sajttal töltött lángost ettem, de az nagyon finom volt. Nagyszeben után továbbutaztunk Törcsvárra. Itt megnéztük a Drakula-kastélyt, ami kívülről, meg az udvaráról egész jól néz ki, de nem éri meg befizetni 15 lei-t, hogy bent körülnézzünk. Viszont ekkor már lehűlt egy kicsit a levegő, még az eső is cseppent, ami jólesett, mert már nehezen viseltük a 33 fokot a városjárásban. Este a szállásunk Sepsiszentgyörgyön volt egy szállodában. A legrosszabb szállások egyike volt. Képen mutatom a "tengerre néző szobánkat". Vacsorára zöldséglevest kaptunk, a második fogás pedig zöldséges krumpli volt egy szelet rántott, sajttal és uborkával töltött disznóhússal, illetve kapros káposztával. Ebből a levesen kívül megettem a hús töltelékét, és a salátát.

Harmadik nap reggelire még ettem paradicsomot, juhtúrót, sajtot, sonkát és megkóstoltam a lekvárt. Először elutaztunk Sinaiara, ahol végigjártuk a Peles-kastélyt. Sajnos fotózni nem lehetett ingyen, így képeket nem készítettem bent, de egész szép volt. Dél elmúlt, mikor tovább indultunk Brassóba. Gondoltuk ott majd eszünk egy jót... Nem sikerült. Azt híresztelték, hogy fent a hegytetőn - ahova libegőn lehet feljutni - van kajálda. Nem volt. Mindenesetre egy jó hegymászás volt, jó kis kalandokkal. Csak éhen maradtunk. Vacsorára a szállodában kaptunk csorbalevest, ami valami savanyú és édes ízek határán mozog. Megkóstoltam, de többet nem kérek belőle. Második fogás egy teljes csirkecomb volt, pörkölt szafttal, és kovászos uborkával. Valamit ettem azért belőle.

Negyedik nap reggeli után (málnalekváros abonett, tea) a Szent Anna-tó felé vettük az irányt, ami végre igazán tetszett.

A tájban gyönyörködés után pedig végigvezettek minket a Mohos Tőzeglápon, ahol nagyon jópofa idegenvezetőnk volt és tudta, hogyan kell bemutatni úgy 3 növényt, meg 4 állatot, hogy az élvezetes legyen. Délben sikerült majdnem egymagamnak benyomni egy nagy kókuszos kürtőskalácsot, aztán délután megálltunk Kézdivásárhelyen, ahol pedig egy szelet grillezett lazacot ettem. Kovásznát is érintettük, de ott nincs semmi különös, nem is értem, minek álltunk ott meg, majd Zágonba utaztunk, ahol Mikes Kelemen emlékházát látogattuk meg. Innen mentünk vissza a sepsiszentgyörgyi szállásra, ahol vacsorára húslevest kaptunk, illetve vadast rizzsel. Egyébként sem szeretem a vadast, de ahogy kinézett, még jobban elment tőle a kedvem, így aztán a levesen túl a reggeliről a szobánkba mentett paradicsomot, paprikát, sonkát és 1 db virslit ettem.

Ebben a 3 napban, míg a szállodában voltunk, jól szemmel voltam tartva párom nagymamája által, és a 3. vacsorára már nagyon kezdett elegem lenni abból, hogy állandóan azt figyeli, hogy mit eszek és mit nem, és magyarázta nekem a disznóhúsra, hogy milyen puha, meg olyan mint a csirke, DE NEM AZ. Szóval végre elhagytuk az 5. napon ezt a "remek szállást" is.

Reggeli (Eperlekváros abonett, tejeskávé) után Kisbaconba utaztunk, ahol meglátogattuk Benedek Elek dédunokáját. Ő tartott tárlatvezetést a szépen berendezett emlékházban. Innen Székelyföld felé vettük utunkat, és a programtól eltérve Székelyudvarhelyre látogattunk. Végre sikerült egy kisboltban vásárolnom olyan márkájú áfonyalikőrt, amilyet anyukámék hoztak néhány éve. Eddig sehol nem láttam, de itt benézve az első kicsi ABC-be, találtam. Aztán ebédre vegetáriánus grillezett szendvicset ettem. Ezt követően megálltunk még a farkaslakai temetőben, ahol megszalagoztuk Tamási Áron sírját, és Korondon az árusoknál bevásároltunk ajándékokból. Itt sikerült kifogni egy nagyon élelmes eladót, aki elkezdett beszélgetni velünk, aztán megkínált 4 féle pálinkával, mindet megkóstoltatta. Így aztán nem jöhettünk el tőle üres kézzel, és vettünk két üveg áfonyalekvárt, amit épp most kóstoltam és annyira azért nem jó, ettem már finomabbat is. A bevásárlás után hosszabb út következett, mivel utaztunk utolsó szálláshelyünkre, Kalotaszentkirályra. A vacsora húsleves, disznósült, zöldséges rizs, kapros káposztasaláta és hájas tészta volt. Ebből levest, rizst és salátát, meg desszertet ettem. A vacsi után pedig kalotaszegi népviselet és táncbemutató volt, majd éjfélig tartott a "falusi mulatás".

Hatodik, és egyben utolsó napunkon reggelire áfonyalekvárt ettem, bár volt az asztalon sajt, sonka, felvágott, tojás, zakuszka. Ez az áfonyalekvár sokkal finomabb volt, mint amit itthon megkóstoltam. És mellé valamilyen mentás teát készítettek nekünk, ami nagyon finom volt, csak nem mertem sokat inni, mivel utána hosszú utazás következett. Még megnéztük a kalotaszentkirályi templomot, a házigazdáktól vásároltunk szuvenírt, és elindultunk hazafele. Útközben megálltunk fent a Királyhágón, illetve Nagyváradon, ami megint csak nem nyújtott semmit, mivel feltúrták az egész fő teret. Így aztán fagyiztunk és vártuk az indulást. Délután fél 2 körül már a határon voltunk. Itthon valahol Szolnok előtt álltunk még meg, a benzinkúton vettem csomagolt FIT szendvicset, magvas kenyér volt zöldségekkel, sonkával. Ez volt az ebéd. Vacsorára, meg még útközben pékárut ettem, mert az maradt már csak, de azt gondolom ennyi éhezés után ez belefér. Fél 8-ra sikerült hazaérnünk.

Összességében nem volt rossz kirándulás, de az első 3 napot kihagytam volna. Én inkább természetjárós típus vagyok, ráadásul nem volt éppen hűvös sem, a városok közepén sehol egy árnyékos hely, és a korondi árusok megmondták, hogy kifogtuk Erdély melegét, mert ilyen meleg nem mostanában volt ott sem. Végigjártuk a helyeket, ahova vittek, de azt hiszem, közülük csak a Szent Anna-tavi, lápos részre mennék vissza, illetve Kalotaszentkirályra. Az ottani szállás volt mind közül a legjobb, és a környékben számos programot szerveznek, tehát még akár télen is vissza lehet látogatni. Majd egyszer, most egyenlőre nem valószínű, hogy arra utazok.

Remélem tetszett a rövid beszámolóm, tudnék még sztorikat mesélni, de azt gondolom, hogy erre a blogra bőven elég ennyi, a lényeg benne van, akinek van kedve, látogasson el erre a vidékre.